Magaddá rendeződni [antikvár]

új száztizedik szonett Egy Shakespeare-kezdősorra Ó, jaj, igaz: sokfele kóboroltam, s útjaim arca, teste most is itt ég; az úti tervek szövőjét, ki voltam, telefonpóznák, tények messze vitték, s az idegen hányféle ismerősnek öltötte testét, jelmezét a társnak, mutatta lelkét bárgyúnak, erősnek, és süket volt a hang - a fény, a vágy vak, s ó, jaj, hamis minden, mi így születhet; hogy igazolnám érvényét a mostnak, megírhatnék százötvennégy szonettet; az elme mást se bír, hát okoskodhat, én köszönöm: lőréseken, de rendre, néha rányílt szemem a szerelemre.