Magamraolvasó [antikvár]

z. történései Orromban halál karikája lábam megvetem - beleroppan. Szememben bomlott, vad szivárvány bámulnak hülyén izgatottan. A kötél az enyészethez kötve. Se arc, se kéz. Csak fájdalom. Én állok itt! Halálos én-ben. Erik a csönd - nő az iszony. Fekete-fehér madarak, virágok, halak, bogarak nyüzsögnek homlokom körül, mi voltam: tűnődve szétrepül, s lehull sután arcom, hitem, szerelmeim, én-rendszerem gyűrötten - értelmetlenül. - »Szorítsa ökölbe a kezét !« Szúrás. Jód-illat. Hallgatás. Ha lehetne üvegek neszét, lemezkék kecses koccanását szórabírni. Most! Azonnal! Mert igenis! Tudni akarom! Mi rejtőzik a kettős spirál -örvények között? Génjeim, vérem, csontom, zsigereim labirintusában bolyongó jaj vagyok csupán.