Magyar elégiák [antikvár]

Elégiák költőjeJuhász Gyula rövid életét (1883 és 1937 között mindössze ötvennégy esztendő adatott számára) mindig feszült ellentmondások hatották át: a sors nemegyszer állította az új költői törekvések élére, például 1908-ban Ady Endre mellett ő kapott a nevezetes nagyváradi költői antológiában: a Holnapban vezető szerepet, hogy azután annál nagyobbat kelljen zuhannia: többször követett el öngyilkossági kísérletet, és élete végső esztendeit idegszanatóriumokban töltötte el. A múlt évszázad első éveiben ő is a budapesti egyetem bölcsészkarának hallgatója volt, a nevezetes Négyesy-szeminárium diákjai közé tartozott, sőt a fiatal költők körének seniora" volt. Ekkor kötött barátságot Babitscsal és Kosztolányival, ennek a barátságnak a történetét egész kötetnyi levél örökítette meg. Kétségtelenül neki volt ekkor a legnagyobb tekintélye a fiatal költők között: barátai úgy néztek rá, mint a születő modern líra csillagára; mint költő és mint tudós egy egész ifjú nemzedék reménysége lett.Tanári diplomát szerzett, s minthogy nem voltak pártfogói, a világ végére: Máramarosszigetre küldték tanítani. Szinte minden tanévet más-más iskolában kezdett, mindenütt konfliktusba került konzervatív szellemű elöljáróival. Léván, majd Nagyváradon, Szakolcán, Makón kényszerült új meg új életet kezdeni, s közben mindig visszatért szülővárosába, Szegedre. Közöttük Nagyváradnak, az ottani lázas szellemi fejlődésnek volt kiemelkedő szerepe. Juhász Gyula ebben a gyorsan polgárosodó, izgalmas kulturális életet élő nagyvárosban talált új barátokra, igazán méltó tennivalóra. Ekkor készültél Holnap című költői antológia,