Magyar szivvel [antikvár]

Mátyás királyról. Mátyás királyról zengő hősi ének, Hh, szárnyát veszté már a régi dal; Fennrivalgása ősi büszkeségnek Távolba vész el, mint fáradt vihar; Egy-egy siráma szálló töredéknek Zsong csak köröttünk, mig az is kihal! Bús hegedős kobza húrjára vervén Elveszti lelkét négy száz év keservén. Oh, érzed-é hát még a dal varázsát, En lelkem, hogy az alvót költögesd ?! Hogy tűnt időknek villámlobbanását / Egő vonással föl az égre fesd ! Hogy szemeink a hajnalt újra lássák — Hisz olyan rég tart már e zordon est S a törpe lelket öntudatra költsék Hz ősi nagyság s lángoló dicsőség !