Magyarok misekönyve [antikvár]

Táblái enyhén kopottasak, kissé meghajlottak.
Nehéz ​idők dokumentuma a Magyarok misekönyve. Legkorábbi verse 1945-ből való, a legkésőbbi 1953-ból, illetve 1969-ből. Sorsa a könyveké, ahogyan a latin közmondás vallja. Tulajdonképpen ebből kell kiindulni, ha a „történetéről” szólunk. 1989 őszén keresett meg az Új Ember Szerkesztőségében dr. Bedő Imre nyugalmazott közgazdász, és kéziratokat vett elő; több Mécs vers kéziratát mutatta meg jelezvén: egységes kötet darabjai, amelynek címlapja is megvan. Sárguló lapok, tintával tisztán kiírt sorok, hogy akár grafológiai minta lehetnének. Bedőné Lőrincz Pálma a „tulajdonos”, azaz: rá és családjára bízta a költő. A közlést életrajzi kiegészítésnek szánjuk, s válasznak arra, hogyan került a Lőrincz család a kézirat-örökösök közé. Pálma elmondta: nekik adta át „Laci bácsi a Magyarok misekönyvét megőrzésre, mielőtt elhurcolták.” "…minden föld magában közömbös, senki-föld itt, de vérrel, verítékkel hazává szentelődik, ha megtelt szeretettel. Dicsőség az anyáknak, kik szülték a veríték-, s vér-hullató atyákat." Sokaknak, a mának idegen hangzású retorika ez már. Valóság-kimondó, gyötrelmes szándékát mégis ki vitatná el? A kötet valóban kor-dokumentum. A fényképek művelődéstörténeti relikviák is, túl az irodalomtörténeti fontosságukon. Tóth Sándor A kötet illusztrációit Somos Miklós Munkácsy-díjas festőművész készítette.