Bővebb ismertető
Részlet:
Márciusi fény
Illyés Gyulának: a költőnek, az ércszavú prózaírónak; a sanyarú lét mélyein élő magyarság százados panasza megszólaltatójának.
Ott ragyogsz a dolgos ember arcán,
hűs barázdán ballagó parasztot
búzdítod serényen magvetésre.
Szép-fűzü és vadlángú kamaszkort
idézel s dicső kort. Munkára hívsz,
harcra, daloltatod a pacsirtát,
a vándor fürgébben szedi lábát:
pedig elaszott s oly vén, alig lát.