Márssal társalkodó Murányi Vénus [antikvár]

BEVEZETÉS. Régi irodalmunkban az egy Balassi Bálinton kívül egyetlen költőnk sincs, kinek tartósabb, s költészetünk, főkép pedig versírásunk és költői nyelvünk fejlődésére mélyebb hatása lett volna mint Gyöngyösinek. Ez a hatás már a saját korában megkezdődik; a következő század pedig úgyszólván egyebet sem ismer a régibb irodalomból mint az ő munkáit, melyek évtizedenkint újra meg újra nyomatva, Dugonics idejéig utolérhetetlen szépségűeknek tartattak, de hatásuk még Csokonai és Arany művein is érezhető. Annál feltűnőbb e hódítás, mivel rosszabbnál rosszabb kiadásokban olvasták Gyöngyösi költeményeit, s éppen első és főműve: a Murányi Vénus teljes két századon át egy önkényes kihagyásokkal és temérdek változtatással éktelenül elrontott kiadásnak, az 1702-iki kolozsvári kiadásnak egyre rosszabbodó lenyomataiban volt ismeretes egész 1904-ig. Mennyi szépségnek kellett mégis e költeményben lenni, ha ily rossz, sokhelyt egészen értelmetlen szöveg mellett is annyi élvezetet talált benne a magyar közönség, hogy oly hosszú időn át nem tudott betelni olvasásával, a tudós-világ pedig máig oly szívesen elemezi, magyarázgatja költői és nyelvi szépségeit! Ennek a magyarázatnak jó része azonban halomra dől, mert az 1664-iki első s egyedül hiteles kiadás, mely után a jelen kiadás is készült, a költői szövegnek csaknem minden versszakában, sőt majd minden sorában más mint a későbbiek, s van mintegy félszáz olyan versszaka, mely I*