Más él benned [antikvár]

Alkonyi józanság Olga tegnap kizárt az erkélyre az életéből. Fantáziálhattam egy nyolcemeletnyi esésről. Olyan lehet, akár zuhanás a tudattalanba: eleinte még szavak, aztán csak halandzsa. És tényleg nem akartam kiröhögni Kosztolányit, de a vakhit a legrövidebb út a legszentebb csodákig. Én fürkésztem az eget, a telefonom is kinyomtam, mégsem láttam semmit, pedig most báli szezon van. Aztán fázni kezdtem. Mint holdtalan éjben vadászó nagymacskák szemei, sorra kigyúltak az esteli fények, neonreklámok hirdették, hogy hol van az Éden, de egyikben sem pislákolt az emberi lényeg.