Meddig még? [antikvár]

PLÁTÓI SZERELEM Az embernek mindig van egy álma, Szeretné ha valósággá válna, De az élet tele van teherrel, Csak nehezen birkózik ezekkel. Ha kinézett valakit magának, Kiderült, hogy le van kötve másnak. Kinek szívén kopogni nem szabad. Mert éltében más oldalán halad. Betörni ő ily esetben nem mer, A szívében ez nagyon nagy teher. Kinek lelke törik ebben össze, Vagy csak kezét köti le bilincse. Vitatkozik lelkiismerettel, De dönteni nyugodtan már nem mer, Mást mond az ész, más a szív parancsa, Ki győzhet ily démoni nagy harcba? Te segítsél nekem döntést hozni. Mert a szíved az áhított holmi. Ezt szeretném magamnak megnyerni De nem merek én szívtipró lenni. Vagy lemondok a szívedről sírva. Ha így van a számomra megírva. Tolvaj módon nem leszek szívrabló, Tiltja nekem a becsület tabló. Te kezedben van a döntés joga. Öröm vár rám vagy a farkas foga, Mennybe viszel vagy pokolba engem, Én a győztes, vagy a vesztes lettem. Lehet, hogy ez plátói szerelem. Mely sok helyen nem is nagyon terem, De akkor ezt tiltani kár lenne. Más szívére ártalmas nincs benne. fiíp if m s!'- 'll ¦ ii'i ¦áiri'd' i -'li. ' ( lt íi '1 fel ;