Meditáció [antikvár]

AJANLAS „Oly korban éltem én e földön", mikor egy-egy műalkotás elemzésénél az eszmei mondanivaló megtalálása mindennél fontosabb volt. így azután: Balassitól - Petőfin keresztül -Ady-ig minden „jobb" írónál, költőnél kimutatható volt a forradalmiság és a - Uram bocsá! - kommunisztikus eszme-kezdeményeződés. Emlékszem: ösztönösen háborgott bennem az igazságérzet, amikor pl. egy szép szerelmes vers vörös hátteret kapott. Ma már mosolygunk az elmúlt idők agymosó erőlködésén, vagy szomorkodunk máig tartó negatív hatásán, de kétségtelen, hogy ezek a tanulmányok nyomot hagytak gondolkodásunkban. Tartalom-centrikusabbá vált zenei-, irodalmi igényünk, és valóban eszmei mondanivalót, értéket, üzenetet, maradandó emléket várunk alkotóktól, alkotásoktól. Hivő embereknél ez az érzék egyre fejlődik. Naponta olvassuk az Igét, a kommentárokat, hallgatjuk az igehirdetéseket, melyekben a szomjas lelkeknek csodálatosan kibomlik a mégoly' nehéznek tűnő ige üzenete is. Hiszen: „ a hívő előtt az Úr megfejti önmagát." Eszmei mondanivalót hordozó, elkötelezett ember írása van a kezünkben. Előretekintő, ekeszarva el nem eresztő ember munkája. S ha mégis hátra-hátra pillant, csak ellenőrzés az: jó nyomon van, egyenes a barázda?! Mert megnyugtató érzés a jó nyom. Nyomdokán lépkedni lelkipásztor édesapjának, Gerzsenyi Albertnak, Meyer Henriknek, Pál apostolnak, ill. a „nagy Magvetőnek", Jézus Krisztusnak. Meditáció c. versében a szerző így vall küldetéséről: „Milyen nagy méltóságban részesültem, Hogy már gyermekként gyermekeddé lettem! Az úton sűrű homály volt előttem, De pünkösd napján hírnököddé lettem. 5