Megfagyott árnyékok a hóban [antikvár]

Az Olvasónak (névjegy és önéletrajz helyett) A lét általi megérintettség pillanataiban cserbenhagy bennünket a köznapi beszéd, valahonnan, mélyről előbukkan egy másik nyelv, az ősibb: a képi. Ezek a pillanatok gyakran a „szenvedés árnyékában" születnek meg, néha hajnali, kegyelmi pillanatok ajándékai. Megalkotójuk tehát csak közvetítő: a régmúlt és a jelen pillanatainak egybekapcsolója. Nekem az írás nem alkotás, nem folyamatos munka, hanem terápia. Nem írok gyakran verset, ez a néhány darab talán az utolsó tíz év termése. Néha kényszert érzek, hogy egy-egy sort papírra vessek, emiatt nem is verseknek nevezem őket, inkább szilánkoknak, töredékeknek. Mintha nem is tőlem származna a vers: jön egy pillanat és