Megszámított vigasz [antikvár]

Kiadói védőborítója hiányzik
A költő írja gyűjteményes verseskötetének megjelenése alkalmából: "Amikor vagy húsz esztendeje A szökött ló elégiája című versemet írta, pontosan végiggondoltam a vágtató ló útját, indulástól megérkeztéig. Ha térkép van akkor kezem ügyében, s összekötöm egymással a jól ismert helységeket, nagyon célszerű út került volna ki szülőhelyemtől N. városáig. Később döbbentem rá, mindig is e "térképes" módszer szerint dolgozom - talán így lehetséges, hogy bármennyire elrugaszkodom (ha ugyan) ama konkrét világtól, a vers elemei, a részletek mindig onnan valók, néha már kínosan földhöz-szülőföldhöz-ragadottaknak érzem őket. Lehet, hogy kéne rónom magam érte, mégis örülök, hogy ezt éreztem. S a tény, hogy oly hosszú verset, mint a szökött lovamat megsirató volt, azóta sem írtam, az egyre rövidülő ábra a papíron, bízom, nem azt jelenti, verseimben az "útvonal" is megrövidült. Sőt, félelem tölt el, az útvonal hosszabb lett, indulat s kockázat kihívóbb - s az új térkép N. városa a réginél jóval (néha reménytelenül) messzebb."