Megtalált ősz [antikvár]

elég is volna már, elég a szóból, az örökkön-örökké kimondhatóból! mint súlyos kövek vízfenékről: káromlásból, megfoszló hitből, torokszorító, néma jajból bugyanna már fel a szánkra, csendben avagy ordibálva, kit csak mindig, mindig letagadtunk, elhallgattunk, ki vagyon csak bennünk állandóan bujdosásban, örök árván lelkünk ,,márvány— tengerpartján"; bennünk!, bennünk! s agyvelőnkben, idegünkben, milliónyi vérerünkben ott dübörög; s ott könyörög két szemünkben!, s mégis, mégis zágonban is rodostóban: bennünk lévő