Megtartott a hit [antikvár]

ALFA ÉS ÓMEGA Alfa és Ómega, Kezdet és Vég. Ez voltál nekem, fényes csillagom. Felragyogtál és eltűntél, hogy visszatérj a búcsúágyadon. Ködevésben pergett le életünk. Sután vállaltuk összes terheit. Botladoztunk, darvadoztunk árván. Hogy megmaradjunk? Megtartott a hit. Alkonyukon feltűnt a szivárvány, majd a csillag, mely egekbe vitt. En meg itt maradtam egyedül. Szomorúfüzes utakon merengve, de felettem az Úr arca derül. Oltalmaz, őriz, meg-megdorgál, ha szemem nem az égen időz. Ha szakadék fenyeget, elém áll, hogy ne zuhanjanak, csendben megelőz.