Megverselt idők [antikvár]

JÓZSEF ATTILA SÍRJÁNÁLCsendes szférák síri zenéjét hallgattam, Pesti temetőben, esti nyugalomban, A sírokra vén fák vetettek árnyékot, Egyikük tövében hangya szorgoskodott.Megfért itt békében áruló és munkás, Gyáros, bankár, színész, kubikus és szódás. Kik mindannyian oly jó emberek voltak, Hiszen a sírkövek róluk szépen szóltak.Hanem egy megkopott magányos kőlapon Egy név kiáltott az álcsendre lázadón. Fájó sebzett lelkem vadul megremegett, Tücskök bújtak elő s búsan hegedültek.Lüktető szívemben ízmos gyártelep nőtt, Önnön verseivel idéztem a Költőt, A keserű sorok tőkés rendet vágtak, Megsirattam velük proletár hazámat.S míg József Attila verseit szavaltam.Egy piciny madár a párját hívta halkan,^A sírkertben a csend ünnepélyessé vált, És kigyúlt, ragyogott a csillagmiriád.1994.i- (