Megyek utánad [antikvár]

Hétmérföldes csizma nélkül Előszó helyett 1. Lehúzott redőnyök mögött, félhomályban egy nyolcadik emeleti lakótelepi szobában elnyúlva álmodozom irodalomról és önmagamról. Boldogság tölt el, mert legalább álmaimban magas példányszámban jelennek meg könyveim, híres ember vagyok, és írásaim mindenkinek kellenek. Nem néz rám senki sem felülről, nem legyintenek, ha arról beszélek, hogy mi a legfontosabb a világon meg az életben. Álom és ébrenlét között arra is jut villanásom, hogy kedvelnek, ünnepelnek, s ahol megjelenek, üdvrivalgások fogadnak. - Agyamra ment a hőség - mondom magamban, de nem hagy nyugodni egy gondolat. (Lehet, hogy e gondolatra-találás miatt volt szükség az álmodozásra? Az ember ilyen kerülő utakon jut el a célhoz?) Egy gondolat motoszkál bennem, és egészen felébreszt, hogy tudniillik húsz évvel ezelőtt [5]