Mennyei rónán [antikvár]

Régi és új együtt van e könyvben: a fiatal és az idős költő közös időben, azonos pillanatban élő versei. A pusztulás fényességét emlegeti, tragédiát, szorongást, de egylélegzetűen ezekkel a reményt is, a minden szomorúság ellen való hit akarását. Ami vele felesége, Erika halálával történt az trauma, súlyos tragédia. Értelmi vigasztalás tudni, egyedül a szeretet marad meg. Ugyanakkor az érzelmi kiszolgáltatottság idegrendszerünknek szinte testi tüneménye, valamiféle gyermeki vágy tolakodik elő a lélekben, mely hihetetlenül érzékeny a szeretet hívására. Goethe szavai jutnak eszünkbe: élet és halál csatázik a szívben.