Messziről ​Andromeda [antikvár]

Falusi templombúcsúk, báli keringők, pünkösdi menetek és kocsmai görbe esték forgatagába invitálja az olvasót ez a verseskötet az idill és az illúzió cifra ígérete nélkül. Nem máshol vagyunk ugyanis, mint a „pannon kúria udvarán”, ahol a „légtért a végtelen esővágy berezgi, / vörösség jelzi: ez itt égig a pokol”, ahol minden „egyhelyben áll, a Föld forog”. Csoda-e hát, hogy „veszti hatalmát minden itt benn, / teremt a szellem, s lassan föláll / teremtette száz zsarnoka, / fölépül Néró csarnoka”, és hogy végül „utolértük a tabula rasat”?