Michelangelo golyvája [antikvár]

Michelangelo golyvája (Róma 151P-15412) A Végítélet képén Bertalan. Míjgondját harminc éve ki nem állta, Hajszolta, fenyegette Gyula pápa Azóta szúr szeme, golyvája van. A múlt eszébe jut ma hirtelen A homlokán aprócska pisla lámpa. Hanyatt. Ecsetje végét ahg látja S a véres Bertalan itt bőrtelen. Irhája csüggedt karján lógva szárad. Eltorzult száján fájdalom kiált. Nyakából golyva göbje csüng alája. Gyula és Bertalan. Sorsukra várnak. Testüknek rejtekéből rég kiszállt a szent szava, s a főpap hiúsága. ^ Michelangelo: Szonett Giovanni da Pistoiához. II. Gyula pápa sürgetésére kínok között eldcor festette a Sistina mennyezeti freskóit. 2 Michelangelo ekkor (III. Pál pápasága alatt) készítette el a Sistina hátsó falán az Utolsó ítélet című hatalmas freskót. Ezen a vértanú Szt. Bertalan lenyúzott bőreként saját golyvás arcmását festette meg. Bertalan arcán pedig II. Gyula vonásait vélik felfedezni. » 'J}*.!/-a». •• " tói Előszó Az itt következő verses füzetet két részre tagoltam. Az Utal{ és cimű sorozatban laza, majdhogynem tetszőleges sorrendben utazásaimról írok. Utakról a múltban és a jelenben, a zenében és valódi költők között, hazai és távoli vidékeken. Vannak köztük olyan utak, amelyeket a valóságban is megtettem, másokra csal{ erősen vágyakoztam és rágondoltam. (A rágondolás egyébként nem jelenti azt, hogy: csa\. Sőt!) Szeretném, ha ezeket sem az olvasó, sem magam nem tudnánk különválogatni. Az összeállítás befejeztével vettem csak észre, hogy a suta összevisszaságban mégis van némi kohézió: a 2005 júliusa és 2008 márciusa között felgyülemlett céduláimon -csaknem kivétel nékül - az öregedés mind méltatlanabb stációiról írtam. Erre egyáltalában nem vagyok büszke. A második résznek az és er\ölcsö\ címet adtam. Ennek hátterében az áll, hogy belgyógyász és endokrinológus létemre, az 1970-es évek második felétől a szegedi orvostanhallgatók tanításában etikai tárgyú előadásokkal is részt veszek. E hosszú idő alatt polcomon számtalan orvostörténeti tücsök és bogár gyűlt össze, amelyeket arra használok, hogy előadásaim tömörségét lazítsam. Vannak olyanok is közöttük, amelyeket sohasem veszek elő, de fokozzák biztonságérzetemet azzal a tudattal, hogy akár ezekről is beszélhetnék, ha volna rá alkalom. A verses füzet vége felé szereplőfordításaim igazi orvostörténeti forrásokon alapulnak (Hippokratész, Maimonidész, Csen-Si-kung, Moha-mad Hoszin Agili; sőt Szilárd Leó szövege is valós), ám mindezek eredetije egytől-egyig prózaszöveg. Én pedig itt - 9 f.j'riiúMp j .1 ,! ¦¦ ' ¦ • ' r,' I ¦ i ¦ : . , 'líl^í'lj í m