Mickiewicz válogatott versei [antikvár]

A lengyel romantika legnagyobb alakjai egytől egyig magányos óriások. Mickiewicz, Slowacki, Norwid nevére nem rezonál úgy a szláv nyelvterületen kívül élő olvasó, mint francia, német vagy angol klasszikusok nevének hallatára. A lengyel költők odahaza is kissé egymagukban állottak, nehéz küzdelmet kellett vívniok a nemesi maradisággal, majd a polgárság közönyével. Az idő hamar szoborrá merevítette őket, noha egész művészetük tiltakozott ellene. Amit ők megalkottak, élő költészet, s az elmúlt száz évben a nemzet legjobb fiai mindenkor visszatértek ehhez az üdítő forráshoz. Néhány esztendő óta pedig milliók szellemi tápláléka, gyöngyörködtetője lett Mickiewicz nagy emberi üzenete. Világszerte joggal látják Mickiewiczben azt a nemzeti költőt, kinek műveiben sokoldaúan jut kifejezésre a múlt századi lengyel társadalom minden problémája. Sokoldalúan, s tegyük hozzá: a legmélyebben, legfájdalmasabban, olyan erkölcsi megrendüléssel, melynek izzása megperzselte mindazokat, akik őutána hajoltak kuutató tekintettel a lengyel sors mély szakadékai fölé. Mickiewicz az első vátesz-jellegű lengyel költő, s utána hosszú sor jön: a tragikus életsorsú Slowacki, Norwid, a századfordulón Wyspianski és Zeromski az ő költői magatartását tartják szemük előtt, társadalmi tettként fogva fel a művészetet.