Mint a kőszén [antikvár]

Olyan ifjú ember voltam, akiben az élet iránti megismerés vált életcéllá. Olyan történelmi időszakban nőttem föl, amikorra kialakult a társadalom szerkezete és annak megfelelő elvárások mértéke. Olyan ifjú voltam, aki mint a mesékben, -világot próbálni készült. Állami gondozottként nőttem föl, amelynek vége lett. Álltam egymagam egy világváros szervezett és nem szervezett élete között és elhatároztam, hogy részt akarok venni ebben az életben. Az önkifejezés szándéka a színészi pálya felé vitt. Eltanácsoltak azzal, hogy olyan lelki alkatom van, amelyet már a főiskolán össze fognak törni. A későbbiek folyamán többször elemeztem ezt a majdnem igaz megállapítást, de az önkifejezés keresés tovább kutatott bennem. Elhatároztam, hogy költő ember leszek, mint Petőfi Sándor. A diákévek tanulási időszaka álmokat adott, erkölcsi meg érzelmi meg értelmi megértés kezdeményeit. Magam határoztam abban, amire nemet akartam mondani. Aki családon, emberi kapcsolatokon kívül van, az nem létezik, és hiányoktól szenved. Nagyon vigyáztam és védtem a személyiségem, hogy megélhessem a szerelmet, a társadalomban értéket képviselő életet képviseljek, igen készültem reá. Ennek a drámai helyzetét kívántam megírni először. Elmentem a Vígszínházba díszítőnek, hogy tanulmányozzam a színművek felépítését, kifejezési jellegeit, a megírás módszereit. Angyalföldön, a Dózsa György úti átmeneti munkásszállón laktam. Megírt verseim sehol nem fogadták el, sehol nem jelentek meg. Egy átmeneti munkásszállón olyan versek születtek, amelyre oda kellett volna figyelni. Váci Mihály meghalt külföldi útja során a megbeszélt újratalálkozás előtt. Lukács György filozófus meg a jövőm fogalmazta meg üzenetében, megtoldva egy féltő ajánlással, vigyázzak magamra. Lett érték, de nincsen képviselete, úgy fogalmaztam meg ezt a helyzetet magamnak. Olyan ifjak és lyányok éltek itt a munkásszállón, akik szabadok voltak de védtelenek és hiányokkal küszködők, mint én.