Bővebb ismertető
Részlet
Midőn vajúdva forg a föld,
Sors méhe szörnyűt szülni kész,
S fölöttünk átokszülte vész
Elnyargal s szörnyűvértet ölt;
e vész - melyhez hódolva tér
Mindenki remény s félelem,
Bú s gyűlölet érzelmivel,
Féltéssel függve birtokán
S készülve már a szertelen
Esélyre, melynek jönni kell:
Ilyenkor e kis dalfüzér
Habozva szólal föl csupán,
E füzér, mely szerényen, ép