Mulatós zsoltár [antikvár]

Áthozat Amikor pincér voltam, csaltam, és öltem, amint katonaféle lettem. Prostik között utcasarkon kószáltam én is, s kufárként mindent adtam, vettem. (Ahogy rám bízatott.) S ha elfogott a csősz valami fennkölt erkölcs nevében, hát büszkén odavágtam: Hiszen sorsomat élem éppen! (Veletek. Általatok.) Mikor meg léleklátó ószeres voltam, esténként fényeztem és pucoltam, amit más valaha levetett vagy eldobott, s kétely nélkül kamrámba hordtam, amit maga mögött hagyott papírlapon, földben, kincses dobozban egy élő vagy egy halott. (^ mindegyikőtök részt kapott.)