Múlhatatlan mult [antikvár]

PROLOGUS Újra kezdeni? mégegyszer? Ha tudnám is, mivégre? Indulni fogyó erővel útra mit nem ismerek s nem tudom hová vezet ? Fordulok inkább vissza, keresve ismerőst, akik szerettek s kiket szerettem. -Mit ígérhet még a jövő? Versenyt futni ne akarjon a vén! Legjobb ha indul vissza, arra hol szép volt a világ, nemcsak a régi, otthoni, nemcsak az emlék -ez a város is nemrég: az Angolkertben az orgonák, fehérek, lilák, romos utcákon a sok vidám diák, az utcákat fölseperték, a fejekben is rend volt, tisztaság Ki tudja: mért volt szebb akkor az alkony, kamasz lányok ingerlő járása, nevetése - Jaj, mikor romlott el így a világ -? Ó mert bennem is kihűlt a vágy, a láz, a holnap egyre feketébb, az idő naponta megaláz: csúf csomók ütköznek ki bőrömön, májfoltok, kidagadt erek, -Nézzétek felmart arcomat: mitől sebzett? mi marta mélyre ráncait: honvágy? gyötrő éjszakák? milyen nyavalyák - ? Övig járok itt a sötétben, de arról ezer fény világol; csábít a visszaút: a múlhatatlan mult: egy sárga lámpafény (mellette mama varrogat), egy kapualj, hol egyszer sírtam a vágytól ősszel s meg akartam szökni e rossz világból Hol vagytok? vagytok-e még? régi barátok „abból" az időből, t'Xf^' r f.l ,, f, • i i I ¦ I 1 í 1 w )1 w. fim, iiuam