Múltam álmába visszamennék [antikvár]

Előszó Hálás feladat egy olyan kötet elé írni néhány gondolatot, amelyet a szülővárosomban adnak ki. Ki ne lenne büszke arra, hogy egy maroknyi városban — itt Tokajban —, az utóbbi években történelmi és szociológiai tanulmányok, verseskötetek jelennek meg. IJgy tűnik, a hely szelleme munkára kötelez, ahol jó a légkör az alkotásra. De mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy a borairól oly híres kistelepülés nemcsak világraszóló termékével emelkedik ki a települések tengeréből, hanem a szakmai és irodalmi alkotások is jól reprezentálják a Csipkerózsika álmából ébredő városkát. Ezekben az alkotásokban a múlt és a jelen fonódik össze, s nyújt hiteles keresztmetszetet Tokaj életéről. Különösen figyelemreméltó, ha ebben a zaklatott világban kétnyelvű művek is megjelenhetnek. Blaskó Mihály műveiben jól megférnek egymás mellett a szlovák és magyar versek. De miért ne fémének meg, hiszen a szlovák és a magyar ember is azonos gondokkal küzd, közel azonos a sorsa, s reméljük a jövője is - a közös Európában. A kétnyelvű költő nem Tokajban, hanem Szarvason született 1941-ben, szlovák szülők gyermekeként. Sorsa úgy hozta, hogy a Tisza-Bodrog-parti városban telepedett le, s ízig-vérig tokajivá vált. Tokaj iránti szeretete átitatja szinte valamennyi versét, még akkor is, ha nosztalgiával gondol vissza a szülővárosára, az ott megízlelt paraszti múltra. Tudja, hogy honnan indult, büszkén vállalja, mint azt is, ahová eljutott. Egész életművében — szerelmi lírájában is — a hovatartozás és a haza szeretete vezérli, s nem feledkezik meg végtelenül imádott kislányáról, akit arra tanít, hogy kövesse őt a tiszta érzelmek és a becsület rögös útján. -3-