Napköve [antikvár]

Még a tompított kékes fényre is emlékszem, amelynél két éve nyáron, Genova és Nizza között, a vonaton, békésen szundító utasok között, azt a rövid recenziót olvastam az Express című lapban, amelynek végül is a Napköve fordítását köszönhetem. Szokványos kurta ismertetés volt - alig derült ki belőle valami arról a költeményről, amelyet később megismertem, mégis azonnali, titkos vonzódást keltett iránta. Hiába olvastam tovább a lapot, a további tucat hasonlóan semmitmondó ismertetést hasonlóan érdekesnek igérkező könyvújdonságokról, hiába bámnultam a néha hirtelen fénycsóvákkal rám villanó vak éjszakai tájba, mely mögött láthatatlanul, mégis szinte tapinthatóan ott mozdult a tenger, gondolataim ugyanilyen villanásszerűen mindig visszafordultak a recenzió tárgyára, amelynek még címét se értettem, se eredeti, se francia formájában. Metaforának kell-e tekintenem, vagy két főnév olyfajta birtokviszonyának, amelynek a magyarban leginkább a jelző s a jelzett szó kapcsolata felel meg? "A nap köve" tehát, vagy "kő-nap", vagy egyszerűen csak: "napsütött kő"?