...napóraidő [antikvár]

Horzsolt és morzsolt versek sorakoznak e lapokon, három - mágikussá magasult - évszám, meg a sugalatosan összegző-indító negyedik, az ötvenes évszám védtelen oltalmában. Horzsoltak, mert Devecsery László a harmóniát a diszharmóniából hívja elő; féltés és fájdalom a derűjén is átremeg; múlt és jövő gyakorta sebzi egymást a villanatnyi jelenben. S morzsolja a verset a költő, mint az olvasó felfűzött gyöngyszemeit. Ezt a szakrális, rózsafüzéres láncolatosságot érzi meg az Olvasó: a textusait még jóval a megírás után is vigyázó, formáló kéz, elkísérő szív melegét. Magunk is átvesszük a változatos lüktetés mégis-egyazon mély ritmusát, a jobbára imaversek fohász-beszédét. A fohászt, amely a profán mindennapokban is megered, növekszik, föl, föl.