Nehezék [antikvár]

Utószó Köszöntöm a kedves olvasót! Hisz - tudjuk - majd mindannyian hátulról fogunk bele egy kötetbe. Így aztán a jól ismert közhelyhez, a "végül, de nem utolsó sorban"-hoz se kell nyúlnom, amikor köszönetet mondok mindenek előtt annak a száz, pontosabban kétszer ötven embernek, akik e könyv létrehozásában alkotótáraim voltak. Az ötven képzőművésznek, akik megtiszteltek azzal, hogy egy-egy általuk választott, vagy épp nekik ajánlott versemet rajzukkal, festményükkel illusztrálták. (Mint azt az előző három könyvemben is tették néhányan, csak akkor még nem rendelkeztem ilyen kifinomult jómodorral mint most, így azokért is csak e helyről hálálkodom.)