Nekem csak bánatvirág nyílott [antikvár]

ELŐSZÓ HELYETT Nagyon szerették szülei az 1952. november 1-jén született fiút, a család büszkesége lett, talán még elkényeztetett is hamarosan. „Szellemes, okos, mindenképpen tovább kell tanulnia." Ezt már tanítói közölték a szülőkkel, hisz korán kezdte komoly véleményeit hangoztatni, néha még versbe szedett válaszokkal is szolgált, már általános iskolás korában. Később jeles tanulója lett a Szent István Gimnáziumnak, ahol szintén a továbbtanulást javasolták a korán érett, értelmes tanulónak, aki szüleitől mindent megkapott, még a nehéz időkben is. Idős, fiatal kereste az új utat, kereste az igazságot, békességet, a szabadságot, ki-ki a maga módján, mert választani kellett ekkor már. A nagy világégés, a II. világháború után ketté szakadt a VILÁG. A magyar forradalom gyerekkorában érte, felfogni sem tudta miért a „hatalmas zaj", miért az emberek sokasága az utcán, s amikor nyílt az értelem, az egyik vélemény éppen ellenkezőjét mondta számára, mint az a másik, melyet még megemészteni sem tudott. Zavaros lett a VILÁG. Hanem 1973. március 15.-étől kapott valami olyan újat, melyet eddig csak Petőfi, a példakép tudott elmondani számára. A 20 éves fiú érezte, megérezte 1848 forró üzenetét. Társaival a Nemzeti Múzeumtól sorban mentek a Petőfi szoborhoz, onnan a Bem térre a tábornokhoz, ott is - itt is kellett valamit mondani, egyre hangosabban, és egyre inkább mást, s ott is - itt is kiszedtek a sorból egy-egy társat, fiatal egyetemistát. AIII. éves jogászt is, aki a brutalitások súlyát nehezen viselte, az ütések nem kímélték őt sem, a fejre mért verések súlya maradandó károsodást okozott. Lipótmező - oroszok - tudathasadás -meg minden, ami ezzel járt 1995-ig bírta. Olvasd csak kedves érdeklődő ! Ez lett a fiúból, akinek halálos ágyán ígérte meg édesanyja, hogy kiadja verseit. Amit kezedben tartasz, nem csak anyai szeretet, hanem egy kor fiatal magyarja is. Fónay Jenő