Nem vagy magad [antikvár]

Budapesten születtem 1924-ben. 1945 előtt és után is a hátrányos oldalra kerültem. Önmagamat megtagadni nem tudtam, írni csak őszintén lehet, a hívő és humanista versek nem voltak időszerűek... Szerencsémre az írás mankóm maradt egy élet során. Kiírtam örömöt, fájdalmat így történhetett, hogy 1963-ban megjelent első gyűjteményem, a „Virágsirató". Később „Zsoltárok", a „Ráadás" és a „Távlatok". Most pedig, „hattyúdalaként a „Nem vagy magad" válogatás. Ezek a versek a legmélyebb testi és lelki elesettségből, lassú, nehéz gyógyulás útján, a teljes belső békességig vezettek. Visszafelé tekintve látom, hogy az Úristen soha nem hagyott magamra. Akkor még csak a „szőttes hátulját" láttam, ma már az egészet ismerem, elölről. A hajdani „Miért?"-jeimre ma már tudom a választ. Azt is, hogy a szenvedés nincsen hiába. A múltam minden tragikumával valahol elsüllyedt. Megtanultam naponként hálát adni és Oreá hagyatkozni. - Ez a kegyelem. „Ha lelkednek kínja éget, kötözd mások mélyebb sebét, így felejted - a tiédet."