Nemrég meghaltam [antikvár]

ELŐSZÓ Figyelj ide. Ezt neked írom, te megértettél szótlan is, csak jelbeszéddel. Tudom, te megértesz holtan is. Nemrég meghaltam. Esküszöm, én már sokszor láttam holtakat élve. Van, kit a sorsa addig bokszol, mig nem marad semmije, mit féltne, csak vonszolja magát, mint bús kisértet, örökös gyászban, hogy mivé lett: test, amiben nincs többé láz, elhagyott, lakatlanná vált ház, ital nélküli korsó, rettentő váz, élÖ koporsó. Ez történt velem is, ez a furcsa, ritka, hirtelen ernyedés, amikor nincs már többé semminek se titka s hiába nyilik meg a kalitka, nincs értelme a szárnyalásnak. Csak neked mondom ezt, senki másnak és ne szakits félbe, állítván, hogy élve szólok hozzád, s hogy rámcáfolnak a tények,