Népregék, Virágregék [antikvár]

Ezzel a kötettel az olvasó Tompa Mihálynak azokat a költeményeit kapja kezébe, melyek a költő hírnevét annak idején megalapították. Különösen áll ez a Képregék és mondák 1846-ban megjelent kötetére. Az addig egy-egy folyóiratban kisebb verseivel meg-megjelenő költőnek ezzel hatalmas közönségsikerben lett része. Első ezer példányát, melyet Tompa saját költségén nyomatott ki, egy hónap múlva már a második kiadás követte. Költője nevét egycsapásra a nagyok és a népszerűek sorában emlegették, s befejeződött az a keserves út, melyen a rimaszombati iparos-fiú a magyar irodalom örök emlékű. írói közé eljutott A költők útja ritkán van simára kövezve, de mégsem olyan nagy azoknak a száma, akiknek olyan akadályokat kell leküzdeniök, mint Tompa Mihálynak. Apja dologtalan csizmadiamester s anyja már akkor beteges, mikor 1817 szeptember 28-án fiát világra hozta. Sem Arany János, sem Petőfi Sándor nem született fényes palotában, de legalább részük volt a szülői ház meleg szeretetében. Tompától ezt megtagadta a sors. Anyja hamarosan meghalt, ő pedig nagyszüleihez, a borsodmegyei Igricibe került. Inkább kényszerű, kötelességtudat, mint a szeretet vezette nagyszüleit a tartásban és a nevelésben. Túlságosan szigorúan is bántak vele, apró csínyjeit nem egyszer mértéken felül büntették. Lelkét azonban még ez az igénytelen környezet is hasznosan formálta. A magyar falu világában élt, megismerte ennek dalait, meséit, zenéjét, s a természet közelsége fogékony lelkét és képzeletét ellátta egész életre elegendő táplálékkal. Nagyszüleinek bizonyára az volt a terve, hogy az erős testalkatú unokát a mezei munkára fogják. A véletlen azonban máskép döntött. Igricibe új tanító került Sárospatakról, s ennek jó szeme felfedezte Tompa Mihály magasabbra hivatott képességeit.