Nevető-s-írások [antikvár]

Rímet, verset írok saját igény szerint. Különös késztetés engem rákényszerít. A szavakat rakom egymásután, sorba. Vakon cserélgetem, hogyha nem passzolna. Kiegészítem, valamely sor csorba. Szabályos eltérő legyen a versforma. Bennem van a rím, ritmus, ütem, zene. Formához a téma, tartalom szelleme. Izgatottan várom, hogy mikor lesz készen, s papírlapra írom, hogy el ne enyésszen, lelkem kagylójának aranyló gyöngyszemét, ami másnak lehet értéktelen szemét Fényt hoznék, mint a nap! Vágyva, olvassanak, s kik olvassák versem, azokra hassanak! Nem kívánom én, hogy lelkek vérezzenek, csupán azt szeretném, hasonlót érezzenek! Legbelül a versem visszhangként szólhasson, s aki egyszer olvas, máskor is olvasson! Szeretném, hogy versem mindenki megértse, s ne csipkedjen senki engem, a vércse! Gúnnyal, rossz szándékkal lelkem meg ne sértse, mert, nem hagyom abba az írást azért se! Megszállottként írok Pengetem a lírám, és csak azt kívánom, az legyen a bírám, aki nálam jobbat, 5 különbeket ír ám!