Odysseia [antikvár]

Homérosról az antikvitásnak történeti ismerete nem volt. Személyéről a tudnivalókat egy népkönyv őrizte, s egy részben prózából, részben tréfás versekből álló „Homéros és Hésiodos versenye" cimű írás. De egyre több legenda, találgatás-szülte hagyomány tapadt hozzá. Melés folyamisten fiának épúgy tavtották, mint halandók gyermekének, családfáját legendás ősi költőkig: Orpheusig, Musaiosig igyekeztek visszavezetni. Az ismeretes hét versengő város pedig csak jelképe az érte vetélkedő városok és szigetek sokaságának. A legnagyobb esélye Khiosnak van. Khiost említik ,az egyik homérosi himnusznak, a délosi Apollónhoz szólónak, befejező sorai is, melyek a délosi leányokat arra bíztatják, hogy ha bárki legkedvesebb dalosuk felől érdeklődik, nevezzenek meg egy khiosi vak férfit. Ezeket a sorokat Thukydidés Homérosra vonatkoztatja. Kérdés azonban: vájjon az, hogy ez a dalnok khiosi vak ember, a himnusztól nyert adat-s, vagy pedig éppen fordítva - a himnuszköltő ezzel a célzással akarja elérni, hogy a köztudatban már ilyen arccal élő legendás Homéros személyével azonosítsák. S még az a harmadik lehetőség is fönnmarad, hogy a Homéros-legendát és e sorokat egymástól függetlenül, de egyképpen, a vak embernek a hőskori társadalomban betöltött szerepe magyarázza. Mindenesetre valószínű, hogy Homéros a Krisztus előtti nyolcadik században, Kisázsiában működött, mintegy négy évszázaddal a trójai háború után, mely az Iliasnak tárgya, az Odysseiának háttere és előzménye.