Óh látni, hallani! [antikvár]

AJÁNLÁS Közönség, kedves, szivemnek drága, Nyíljon ki szómra lelked virága. Új világ szunnyad - érzed-e? - benned, Új csodafény kezd váltani rendet. Képzelet, bontsd ki, feszítsd a szárnyad, Most van idő oly magasra szállnod, Hova nem ért fel századok lelke, Hova vágy eddig még nem emelte. Közönség, drága, nézd, hova nyílnak Ablakaid s mint útja a nyílnak, Oly egyenest jön megalázkodva, Jön a világ a te hajlékodba. Láttam fordulni szekere rúdját. Kik rajta ülnek, maguk se tudják, De jönnek felénk, valami vonja, Taszítja őket: a lélek szomja. Jövő zenéje, költő kedve, Szobra faragva, képei festve, Tudása titka, tettei súlya Itt van minálunk és belezúgja Tengerek, erdők őserejével A sötétségbe: oszlik az éjjel. Nagy csudalányok lobogva égnek, Jó éjszakát a bús sötétségnek! Nézd, hogyan éh itt egy a sok lángból, Közönség, drága, teneked lángol.