Október [antikvár]

Ajándékozási bejegyzéssel.
Felettébb szokatlan, hogy valaki negyvenöt esztendősen kezdjen a nyilvánosságnak szánt verseket faragni. Mészáros Viktor sem tette volna, ha az akkori majdnem-halála nem készteti arra, hogy végiggondolja addigi életét, s az újjászületettek friss tekintetével körülnézve meglássa mindazt a szépséget maga körül, ami mellett addig gondolkodás nélkül rohant el. Másfél évtizeddel később itt olvasható az eredmény: ez a verscsokor, aminek formája is, tartalma is, értelme is van, s egyáltalán: jó, hogy van. Mert ezek Itt nagyrészt szép versek. Szerzőjük nem pályakezdő Ifjú titán, hanem érett, sőt öregedni kezdő férfi (ezt jelzi a kötet címe is), aki pompás pillanatképekben rögzíti a hétköznapi élet apró mozzanatait, s amikor csúfolódik is, azt leginkább saját magán teszi, ami nem kevés bölcsességre vall. A hétköznapi élet is telis-tele van költőivé nemesíthető pillanatokkal, amelyeket mindannyian vagy átéltünk már, vagy át fogunk élni. Könnyebben ismerjük fel őket majd e kötet elolvasása után! Itt érhető tetten Mészáros Viktor népszerűségének oka. Ezek a versek ugyanis nemcsak közérthetőek: sok közülük bele is ragad a meghatott olvasóba. Ezt segíti a kötött forma: az időmérték, a rímek, no meg a szövegben megbújó sok kis nyelvi sziporka. A kötetben szereplő versek jó része szinte muzsikál, ami nem véletlen, hiszen a költő környezetében éjjel-nappal zene szól. A muzsikáló versek témája kivétel nélkül a költő környezete: az a nagy és szép falusi kert, amiben egy asszonnyal és fél tucat kutyával él. Akad azonban néhány komor vers is a kötetben: beteg közállapotainkra jellemzően éppen ezek között van Mészáros Viktor legismertebb műve, a 2003-ban született, s azóta szamizdatban, e-mailekben terjedő "Az én hazám?". Ars poetica gyanánt a "Győztes kotlós" c. verset, valamint az "Alázat" c. epigrammát ajánlom az olvasó figyelmébe: ez a két darab testesíti meg leginkább Mészáros Viktor költői habitusát. Megannyi prófétajelölt között üdítő kivételnek számít olyasvalaki kitűnő verselt olvasni, aki semmi pénzért nem hajlandó komolyan venni saját magát. A néhány beválogatott szerelmes vers sem utolsó olvasmány, de akad a kötetben komolytalankodásnak tűnő kemény öngúny ("Idill", "Vállrándítás", "Tudathasadás"), nívósán szórakoztató valódi komolytalanság ("Szukasors"), a négy unokának írott gyermekvers ("Felhőkék",), és sok egyéb ínyenc nyalánkság is. Nagyon melegen ajánlom az olvasók jóindulatába Mészáros Viktor szép verseit. Szepes Erika