Oldódj fel! [antikvár]

„A ​test gyönyörűségeiről akarok írni ma, a dobverők nem múló kopogásáról, a mámoros fekete éjszakákról, a macskahajlékonyságú vágyról, villogó elektromosságról, a testben szétáradó sugárzásról, az egyre kiújuló szomjúságról, érintésedről…” írja ötödik verseskötetében Benyó Judit, akinek első kötetét 1974-ben adta közre a Magvető Kiadó. A Tetovált szavak, a Szerelem-madár, az Extázis alkonyatban és az Éjszaka mágusa után ebben a kötetében a költőnő éppúgy ad ízelítőt korábbi verseiből, mint az újabbakból. Egy alapvetően zárkózott ember válaszol verseiben a világ kihívására, a filozofikus kérdések, a magyarság gondolata foglalkoztatja, de műveinek többségéből sugárzik, hogy Benyó Judit a szerelem költője, a társkeresés költője, az őszinte erotikum költője. Versein át- meg átsugárzik az erotikum érzékletes megjelenítése és valahol ez az alapjában véve magányos ember a szerelemben minden rossz értelemben vett gátlást feladva őszintén oldódik, önfeledt lelkesedéssel idézi fel a vágyat, az akarást mélyen lírai énekeiben, ahogy maga is írja: „egyistenhitem lett a természetadta szerelem”. Verseinek szókimondó nyíltsága és sodró dinamikája arra a szintre emeli az Olvasót, ami sajnos rohanó világunkban egyre kevesebbszer és egyre kevesebbeknek adatik meg. Otthonra találni és feloldódni a másikban, egyszerre szeretni önzéssel és odaadással, alázattal és uralkodnivágyással. Feloldódni és magunkra találni a másikban. Az élmény szemléletes megjelenítésével, őszinte nyíltságával elvezet bennünket egy mély, titokzatos világba. Lengyel János