Olvadt szárnyakkal... [antikvár]

[?xmról A nevem Varga Imre Lajos. 1940. augusztus 22-én születtem Törökszentmiklóson. Apám a községi Kaszinót bérelte, itt próbált egzisztenciát teremteni. Ebben a közegben, ahol anyai nagyapám közismert és köztiszteletben álló gépészember volt, és a családunk már három generáció óta élt, anyám és a család tekintélye révén hamar befogadták. A család élete sikeresen indult, de a háború mindent tönkretett. Apám, aki régebbi, budapesti összeköttetései révén, amelyeket még a Nemzeti Szálló-beli munkája során alakított ki befolyásos vendégeivel, a bevonultatásokat egészen 1944-ig szerencsésen megúszta. 1944. év novemberében fegyvernélküli - tulajdonképpen munkaszolgálatra -, mégis behívták. Katonáskodása nem tartott sokáig. Az év decemberének utolsó napján, ötfős csoportjukat, amelyben mindössze ketten viseltek fegyvert, járőrszolgálatra rendelték. Egy szövetséges légiakna a Műegyetem kertjében halálra sújtotta őket. Az akkor még létező pesti lakásunkat az ostrom idején rommá lőtték, és így végleg Törökszentmiklóson maradtunk özvegy anyámmal és testvéremmel, anyai nagyszüleim házában. Itt, ebben a községben kezdtem el tanulmányaimat, a Bethlen Gáborról elnevezett református népiskolában, 1946-ban. Anyám özvegyi nyugdíjjából és alkalmi munkával szerzett jövedelméből szűkösen éltünk. 1954-ben a helyi Bercsényi Miklós Általános Gimnázium tanulója lehettem, ahol 1958-ban érettségi vizsgát tettem. Itt, a gimnáziumban szerettem meg igazán az irodalmat és kezdtem verseket írni. Korai verseim túlnyomórészt szerelmes versek voltak és magukon viselték két kedvenc költőm, Ady és Heine hatását. Érettségi után a budapesti Orion Rádió és Villamossági Vállalatnál kezdtem dolgozni, ahol rádió és televízióműszerész szakmunkás képesítést szereztem. 1964-ben megnősültem.