Önarckép konvex tükörben [antikvár]

Ahogy valakit részegen a postahajóra raknak (As One Put Drunk into the Packet-Boat) Mindent próbáltam már, és csak némelyik vplt halhatatlan és szabad. Egyébként csak ülünk egyhelyben, ahova a szűrt napfény Elér, épp csak egy kevés, így várunk valakire. Durva szavak hangzanak, Ahogy a nap megsárgítja a juhar zöldjét Hát ennyi volt, de bizonytalanul Megéreztem a papírlapok pezsdítő új leheletét, Amelyek egész télen áporodott iktatókönyvként szaglottak. Új mondatok nyíltak. És a nyár Odaért szépen, a felén még éppen innen, De telten és e teltség érett ígéretével, Éppen amikor már nem lehet tovább vándorolni, És még a legkevésbé figyelmes is elhallgat, Hogy lássa, történni eddig mi készülődött. Az üveg pillantása megtorpant, És megrendülten mész tovább: én lettem volna az érzékletük? Észrevettek — ezúttal —, ahogy vagyok, Vagy ismét elhalasztásra került? A gyerekek