Örök fény [antikvár]

„Képzelete szárnyaló, de filozofikus töprengéseiből gyorsan visszatér a realitás talajára". Idézet a József Attila Gimnázium 1987. február 9-i továbbtanulási ajánlásából. Az akkor érettségi előtt álló fiatalemberről - utóbb olvasott versei alapján - kiváló jellemzést adott egykori osztályfőnöknője. Eduárd 1986-ban 17 évesen kezdett verseket írni. A versek nyilvánvalóan a szerelemről szobiak, de felnőttes felhangokkal. Nemcsak a szerelem tépelődései, mosolyos világa, hanem a környezeti és világhangulat is mutatja, érdeklődése saját bensőjén már túlmutatott. Igazi felfedezéseket jelentettek, a hazai és külföldi tájakon tett utazások, melyek, csodálatos élményekkel gazdagították. Bár a tájleírás csak szerény eszköz verseiben. de mégis kötődött a természethez, hiszen a törökbálinti szép környezetben nevelkedett. Jó és kiváló között mozgott tanulmányi eredménye, sportolt, gitározni, karatézni tanult... Az 1969. szept. 12-én született fiú a család szemefénye volt. Nemcsak labdarúgó-, tanulmányi eredményei és versei miatt, hanem barátságos, kedves, ragaszkodó, jó gyermekként nőtt föl- hirtelen felnőtté. Verseiben feltűnően sok szerepet kapott a halál döbbenete, félelme. Előbb tudat alatt, majd a tragédia nyilvánvalósága után „halált megvető" bátorsággal. Örök rejtély marad számunkra betegségére utaló előrelátásai.