Örök megújulás [antikvár]

Részlet:GUILLAUME APOLLINAIREMÉG TÉL VANMég tél van s már viszontláttam a rügyeketA fügefák hegyén A béke közelegSzerelmem e hadi tavaszban mely reánk szálltJól vagyunk Halljad a férfiak jajgatásátVakarja bal szemét jobb lábujjával itt egy japán tengerészKirályok fiait várja száműzetésSzívem körülötted forog mint kóló ahogy fiatal szerb katonák táncolják egy alvó szüzecske körül bőszenA szőke baka tetveket vadászik az esőbenHollandiában egy belga internált újságot olvas amelyben szerepelekA töltésen egy királyné iszonyattal nézi a csatateretA szanitéc a seb előtt szemét behunyja szörnyülködveA harangozó látja amint a vészharang lehull akár egy túlérett körteA süllyedő hajón az angol kapitány elszívja a végső ópiumos pipátKiáltanak Kiáltás a béke tavasza felé mely eljövend Halljad a férfi kiáltDe tefeléd kiáltok én kis Lou te vagy a békém és a tavaszomEnyém vagy Lou a boldogság amelyre áhítozomA boldogságunk az amiért halálra készül életemA boldogságunk az amiért az életben reménykedemA boldogságunk az amiért a hadseregek csatáznakAmiért a tükrös irányító a megtizedelt gyalogságra támadAmiért gránátok szállnak akár a csillagok ha lehullnakAmiért a foglyok fájdalmas csapatban elvonulnakAmiért szívemben érted dobog a türelemSzerelmem ó kis Lou ütemem ütegemVAS ISTVÁN