Örökbe fogadott versek [antikvár]

Mi más a műfordítás, mint szerepjátszás? Ha verset fordítok, elhitetem magammal, hogy én most nem Mészöly Dezső vagyok, hanem Villon, Shakespeare, Goethe, Heine - és így tovább... Nem úgy játszom szerepemet, mint a kabarészínpadok mesteri imitátorai, kik egy-egy nagy egyéniség modorának külső jegyeit utánozzák bámulatosan; inkább úgy, mint a "beleélő" drámai színész, ki saját lelkének mély rétegeit tárja föl egy-egy neki való szerep ürügyén. Élénken emlékszem első műfordítási próbálkozásomra. Tizenhét éves gimnázista voltam. Német olvasókönyvünkben rábukkantam Goethe Wilkommen und Abschied-jére. Megirigyeltem!... Erősen elképzeltem, hogy engem röpít a ló Friderikához, a sesenheimi papkisasszonyhoz, aki szíve heves dobbanásaival felel az én fürge lábú lovam patáinak dobajára.