Örökké emlékezem [antikvár]

Azt az EMBER-t akinek kötetéhez bevezető sorokat próbálok írni: tisztelem, csodálom, becsülöm és nagyon szeretem.Csodákra is képesen "leánykájává" fogadott engem és kiapadhatatlan humánumából nekem is jut önzetlenül, mint mindazoknak, akik kisugárzásában élünk; talán az arra méltó, egész világnak.mert Ő szeretni született, mint hajdani Édesanyám, aki csupán két évvel lenne idősebb Nála.Írásaival nem a Parnasszusra vágyik hanem az érző szívekhez. Szeretni és féltő szavakkal óvja családját, barátait, hazáját, az egész emberiséget.Emlékeit hűen őrzi s e szeretet teli megbecsülésre tanít mindannyiunkat.Sorsát, életét osztja meg velünk kötetében, amelynek olvasásához egy József Attila versrészletet idézek, a befogadásra képeseknek:"Édesanyám, egyetlen, drága,te szüzesség kinyílt virágaönnön fájdalmad boldogsága.Istent alkotok (szívem szenved)Hogy élhess, hogy teremtsen mennyet,hogy jó legyek, s utánad menjek."(József Attila: Töredékek)Pécsi Éva