Örökös tavasz [antikvár]

Részlet a tartalomból: "(van az úgy ) Vari az úgy, hogy megáll csak az ember kinn a réten, most születető tisztaságában csillog harmat a kákicsvirág recés levelén, a hegykaréjon leomló ködből szinte fogható közelből foszlanak széjjel a párák, felragyog a nap, berzengő bokrok beszélnek, szavak nélkül, s annyira csupán mozdulatokkal, hogy saját létezésére figyel a lélek. Mondja magát minden, és birtokába vétethet mindannak, amit elindít a kép. A csönd tartományában füvek vannak, fák, bokrok meg emberek, a lélegző csöndnek engedelmesek, néznek csak a lírikusra, milyen érdekes, hogy beszélnie kell. Miért kell?