Összekulcsolt kezek [antikvár]

AjánlásSzenei Molnár Albert fordításában is kinccsé lett 130. énekeskönyvi bűnbánati énekünk sorai is eszembe jutottak, miközben ifj. Balázs Károly kötetét lapozgattam.Valójában a siralmas mélység", a teljes és tiszta szívből való kiáltás", s az egyértelmű Tehozzád" vallomásai szólalnak meg e keservesen nyugtalan, lélekben hatalmas utakat egészen az ég tisztaságáig és ragyogásáig megjáró, egyben lírájában, szókincsében, képi gazdagságában gyönyörködtető, személyességben mélyen feltárulkozó versekben ill. verses prózában.Az Istenre szorultságnak, a kudarcok miatti mélységes Isten előtti orcapirulásnak, ugyanakkor a talpra segítő, sőt szárnyalásnak magasságába emelő reménységnek, érzékeny, hiteles, szép és míves megfogalmazásai vannak előttünk.Önazonosság keresés, önsorsrontó, akaratlan és mégis kényszerű utak, vágyak és álmok megvalósulásának lehetetlensége, s mégis a Krisztus-áldozat tisztára mosó és reményt nyújtó szerető hatalma - mindezeknek egymásba csapó verses hullámverései azért oly megragadóak, mert bennük felismerjük legmélyebb és legrejtettebb önmagunkat, a gyógyító és megváltó Jézus Krisztushoz találásnak szükségét és útját.Őszintébbé válik önmagához és környezetéhez, hordozni meri válságba sodró döntéseit és érzéseit, bátrabban hangzik száján a Krisztust vágyó kiáltás, s tág, égi horizontú reménység kapuk nyílnak annak, aki megajándékozza magát e versek fölötti csendes tűnődéssel.S ahogyan a kötet címe is kifejezi, talán észrevétlenül is, egyszerre csak az összekulcsolt kéz állapotában tudja magát. Egyúttal elhatárolódik mindattól, ami korunk csillogó, felszínes áligazsága, istentelen hazug emberiessége, s közelebb lép a gyöngéhez, az erőtlenhez, társul a bajjal, a jajjal, harcolja harcait, igaz módon sír a síróval, s örül az örvendezővel.Ez az az út, amelyen az ember valóságos ember marad.Ablonczy Kálmán