Párbeszéd a csillagokkal [antikvár]

Ismerőseimtől és barátaimtól gyakran hallom, hogy ugyan ki olvas ma már verseket? Az olyon izé, nyálas dolog. Ilyenkor elgondolkodom. Nyálasak volnának Petőfi, Arany, Babits, vagy Nagy László versei? Az elbeszélésekkel ellentétben a vers a tudat sokkal mélyebb rétegeit szólítja meg. Nem véletlen, hogy a vers a legősibb közlési forma. Gondoljunk csak a Kalevalára. Az én verseim az emberi lét mindennapi gondjaival, problémáival foglalkoznak. Bemutatják az élet sötét, és napfényes oldalát is. A ma emberéről a ma emberének íródtak. Ajánlatképpen egy ismeretlen középkori barát szavait idézem: „Tolle lege!”, azaz vedd és olvasd. Annál is inkább, mert rólad, és neked szól. Ezt a kötetet egy olyan költő ajánlja, aki nem a szemével, hanem a szívével, az érzékeivel lát.