Paul Verlaine versei [antikvár]

Verlaine a hangulatok világát fedezi fel a költészet számára, az árnyalatot keresi a színnel szemben, menekül a rímtől és a csattanótól. A válogatás folytatja azt a hagyományt, hogy egy-egy vers több költő tolmácsolásában is megszólal.SpleenRózsáink tüze majd kicsattant,s repkényünk mind fekete volt.Ne mozdulj, drága, meg ne moccanj,mert a lelkemre gyanu ront.Egünk túlkék volt és túlédes,a tenger túlzöld s túlderűs.Félek... hogy... ami esedékes:hogy egyszer csak elmenekülsz!Gyötör a nehéz napsugár ismagyalon s puszpánglevelen,és a végtelen láthatár iss minden, csak - sajnos! csak te nem.