Petőfi összes költeményei [antikvár]

ELŐSZÓ. 1923. január 1-én lesz 100-ik évfordulója annak, hogy megszületett a magyar alföldi rónaságon a legnagyobb emberi szellemek egyike, Petőfi Sándor. Petőfi nemcsak a miénk, ő az egész emberiség közös kincse és születése 100. évfordulójánál kegyelettel hajtják meg zászlójukat a legnagyobb kultúrnemzetek is a szellemóriás előtt, akinek legszebb költeményeit egyértelmüleg ők is a művészet tiszta remekeiül ismerik el. Nekünk magyaroknak azonban mindennél több ő. Nemcsak nagy költő, elismert világszellem; hanem a magyar Géniusz megtestesítője és az új nemzeti életre ébredt Magyarország tragikus nemzeti hőse. Nemzeti dalnok és nemzeti hős egy személyben. Hisz ő jóformán az első magyar költő, aki elvetve az idegen formát, leszállt a néplélek mélységeibe, a nemzet ősforrásából, magából a színtiszta magyar népből merített s a nép romlatlan tiszta nyelvén szólaltatta meg gondolatait és érzelmeit. A magyar külső pedig csakis magyar gondolatot és magyar érzést takar költeményeiben. A nép lelkét teljesen ismeri és öntudatlanul is annak minden titkát kifejezésre tudja juttatni. A népből való származása, a nép nyelvének használata, érzéseinek és gondolatainak visszatükrözése még sem teszi őt egyoldalúvá. A nép nyelvét megnemesítve emeli irodalmi szintre, a nép érzés- és gondolatvilágából csak azt hozza fel, ami általánosan nemzeti, az egész nemzetnek, minmagunknak sajátos jellemvonása. A magyar népnek a kereszténység tisztító tüzében megnemesedett erényei: a benső családi érzés, a sírig tartó hitvesi szeretet, a férfias barátság találnak benne visszhangra, épúgy, mint a nemzet vágyai és reményei, a függetlenség és szabadságra való törekvés és egy jobb, tisztább nemzeti kor soha ki nem alvó reménye.