Petőfi összes költeményei I. [antikvár]

Búcsúzás. Immár kész koszorúnk, melyét tíz hónapig izzadt Arczczal, gyenge eszünknek gyűjtve diszét, fonogattunk A zöld Pindus alatt, a nyájas Múzsasereg közt! Ennyit, nagytudományn Atyák, volt gyűjteni képes s S nem többet iparunk! — Noha édes a múzsái körben Töltni időt, noha Pallas kertjében gyönyörűebb Illatozásu virágok kelnek, mint a vadonynak Puszta helyén, fárasztóbb mégis a pindusi ösvény, Vonzóbb drága szülőnk s kedves rokonink köre, mintsem 10 Hogy kis időre szivünk azt kész nem volna kerülni. Száműzetett Naso, ki tanítál a Helikonra Törni utat 's akadályt meggyőzni, karunk panaszid már Nem veszi a tanodába, se Nepos hősei éltét, Ki mutatá híven, mennyit vittek vala véghez is Graecia nagy fiai 's Karthágó győztesi, mely jót 'S mely rosszat tettek, mi csatákba' valának Es hogy lialtanak el. Mai ünnep válni megenged Tőletek 's a tanulástól, míg belekezdeni kell majd. Nagyságos Báró, tanodánk kegyes Elnöke 's Atyja! 20 S Ti tisztelt Figyelők, Ti nagytudományu Atyáink! Volt türedelmetökért szívünk mint Nektek adózzon, Hogy minket hallgatni nem untatok el, rebegőket? Gonditokért hálás kebelünk forró köszönetjét És a csekély szálkú koszorúnkat kegybe vegyétek! 2» Hosszú éltetöket soha gond, bú, baj ne epeszsze, Létünk és tanodánk folyton kegyetöknek örüljön! Drága Tanító úr, ki fáradhatlan iparral A tudományokban jártassá tenni akartál Bennünk', vedd végső együttlétünkben ezen pár 30 Búcsúszót, mert elválunk sok időre Tetőled! S ti kedves helyek, a hol számtalanszor mulatoztunk Vagy nagy körbe leülve, vagy a laptát veregetve Es kapkodva, vagy ugrándozva, vagy édes örömben Víg dallokra fakadva, ezentúl csend üli kedvelt 35 Tájitokat, már-már elhagyni fogunk mi ezennel! Petőfi összes müvei I. — 1