Petőfi Sándor költeményei [antikvár]

Részlet: 1838-1842 [IMMÁR KÉSZ KOSZORÚNK ] Immár kész koszorúnk, melyet tíz holnapig izzadt Arccal, gyenge eszünknek gyűjtve díszét, fonogattunk A zöld Pindusz alatt, a nyájas múzsasereg közt! Ennyit, Nagy Tudományu Atyák, vólt gyűjteni képes Elménk és iparunk! Noha édes a muzsai körben Töltni időt, noha Paliász kertjében gyönyörüebb lUatozású virágok kelnek, mint a vadonynak Puszta helyén; fárasztóbb mégis a pinduszi ösvény. Vonzóbb drága Szülőnk s kedves rokonink köre, mintsem Hogy kis időre szivünk azt kész nem vólna kerülni. Száműzetett Násó, ki tanítál a Helikonra Törni utat, s akadályt meggyőzni, karunk panaszid már Nem viszi a tanodába, se Nepos hősei éltét, Ki mutatá híven, meimyit vittek vala véghez Graecia nagy fijai, s Karthágó győztesi, mely jót S mely rosszat tettek, mi csatákba' valának, És hogy hallanak el. Mai ünnep válni parancsol Tőletek s a tanulástól; mig belekezdeni kell majd! Nagyságos Báró, tanodánk kegyes elnöke, s atyja! S ti tisztelt figyelők, ü nagy tudományu Atyáink! Volt türedelmetökért szívünk mint Nektek adózzon? Hogy minket hallgatni nem untatok el rebegőket, Gondotokért hálás kebelünk forró köszönetjét És a csekély szálkú koszorúnkat kegybe vegyétek, A kegyes éltetöket soha gond, bú, baj ne epessze: Létünk és tanodánk nag^ jóságtoknak örüljen. Drága Tam'tó Unmk! ki fáradhatlan iparral A tudományokban jártassá tenni akartál Bennünk', vedd végső együttlétünkben ezen pár Búcsúszót, mert elválunk sok időre Tetőled! S ti kedvelt helyek! ahol számtalanszor mulatoztunk Vagy nagy körbe' leülve, vagy a laptát veregetve És kapkodva, vagy ugrándozva, vagy édes örömben Víg dallokra fakadva: ezentúl csend üli kedvelt Tájitokat, már már elhagyni fogunk mi ezennel. S végre deák Társim! Kik nem köz s renyhe erővel Jártátok velem a tudomány ösvényit: ez óra Tőletek elválaszt, szétoszlunk mostan: egy erre. Másik amárra megyen születése helyére, holottan Hány örömek várják édes Szüleiknek ölében.